Avagy kalandozás a marketing világában..
Igazából csak szakmai kíváncsiságból látogattam ki erre a fesztiválra. Első sorban mint fotós, aki arra volt kíváncsi, hogy milyen fotókkal reklámozzák magukat ezek a felkapott éttermek, másod sorban pedig, mint marketinges, hogy hova és mennyi fotót használnak fel figyelemfelkeltés céljából.
A belépő, 4000 Ft/ fő. Sorban állás közben hallottam egy párbeszédet:
„ – hát tudod én nem adok ki 4000 ft-ot csak azért, hogy csorgassam a nyálam és még jól sem lakhatok.
– Én szívesen megnézném!
-Nem, én nem megyek, Te mehetsz, ha akarsz.
-Oké, én sem megyek de akkor megvesszük azt a fehér kis cipőt nekem, az pont 8000 Ft.”
És elviharoztak.
Hát igen. 2 fő 8000F + amit bent költesz. Ez egy jó kis szűrő. Szűrő a pénztárcára. Nívós éttermek, borászatok voltak a kiállítók. Bent, viszont barátságos árakon tudtál kóstolgatni.
Elnéztem bent a látogatókat. Színvonalas társaság, szépen felöltözve. Ami még feltűnt, hogy nem láttam a szelfiket lőni magukról, nem láttam, hogy fotózzák a tányérjukat. Végre! Már azt hittem, én vagyok csak őskövület, aki nem tart lépést a mai digitálismostazonnalnézdmeglájkoldle világgal.
Viszont láttam bent sok profi géppel fotózó, videózó kollégát. Erre majd később még visszatérek.
Szóval a fotók. Sok-sok fotót láttam. Mivel itt egy elitebb réteg képviseltette magát, mint kiállító, mint látogató, így azt gondolom, hogy a megjelenésük is ezért volt „mutatós”, szinte mindenkinek. Tudjátok, az a jól öltözött társaság. De maradjunk a fotónál.
Fotókról. Szép, igényes, figyelemfelkeltő fotókat használtak a standok. Hol többet, hol kevesebbet. Egyetlen pincészetnél nem volt egy darab fotó sem. Se molinón, se a pult mögött se sehol. Hát nem tudom. Lehet elfogult vagyok, de az én szemem kereste a képeket. Értem én, hogy Ők így szeretnének kilógni a sorból, hozzá teszem, sikerült is. De a mai vizuális világban, hogy csak egy pont legyen a kapaszkodónk… Már mentem is tovább.
Viszont láttam rengeteg, jobbnál jobb fotót molinókon, szórólapokon, prospektusokban. Igényesedik a világ!
Marketing szempontból nézve a fotókat, nálam a pálmát a Beat étterem vitte el. http://beat.hu/
Nem a szokásos ételfotóikat hozták el, hanem magáról az étteremről készült képek lettek kitéve. „Nézd meg, ide tudsz beülni, ha ellátogatsz hozzánk”. Igényesen, szépen tálalva. Érzitek azt az árnyalatnyi különbséget, amitől máshogy tálalják magukat? Szerintem sok szórólapot elvettek tőlük. Én biztosan el fogok látogatni hozzájuk Székesfehérvárra.
Akkor most visszatérnék a fotós kollégákhoz. Az elsővel, akivel találkoztam, kicsit rá is csodálkoztam, hogy 3 gép is lógott a nyakában. Gondoltam, 3 féle objektív, ne kelljen cserélgetnie, nincs segítsége. Még át is futott az agyamon, hogy egy ilyen színvonalas fesztivál és egy fotóssal végig… Na de mikor már a sokadik profi felszereléssel dolgozó fotóssal, videóssal találkoztam, kezdtem el gondolkodni, hogy is van ez?
Aztán másnap, egy üzleti megbeszélésen esett le az a bizonyos tantusz. Videós kisfilmezéshez keresett a cég szakembert. A megbeszélésen én is jelen voltam, mint fotós-marketinges. Kérdeztük a referencia filmekről. Neten nagyon sokat tudott mutatni. És itt állt össze a kép. Ezek a kisfilmek mind rendezvényeken készültek. Amivel nincs is semmi baj. Hozzá teszem, nagyon jó kisfilmek voltak. De kicsit gyanús lett a dolog, hogy igen nagy neveket emlegetett a referenciák között. Szóval a referenciák úgy vannak megoldva, hogy ellátogatnak a rendezvényekre, videóznak, fotóznak, otthon összevágják az anyagot, majd kiteszik mint referencia. Itt egy kicsit átverés ízű kezd lenni a történet. Mert ezek a filmek nem megbízásból készültek, hanem saját felhasználásra.
Szóval ezért találkoztam kint ennyi fotóssal, videóssal. Erre a trükkre sokan rájöttek. Vagy csak nekem nem jutott ez még eszembe?
Szóval, a Gourmet fesztivál egy igazán szerethető, ízlelhető rendezvény,ami nagyon tud hatni az ízlelőbimbónkra és a vizuális világunkra is.
Jövőre ismét megyek!
Komondi Ágnes
fotómarketing
