Rakom össze a karácsonyi ajánlataimat, mert ha hiszitek, ha nem, de már csak 88 nap van karácsonyig. ( de lehet, hogy mire ezt olvasod, már annyi se) Ha leveszem belőle, hogy előtte egy héttel már nem vállalok fotózást, akkor még ennyi sem. Ráadásul már igen sokan be is vagyok jelentkezve hozzám, amit nagyon köszönök és külön értékelni is fogok egy meglepetéssel.
Szóval, elgondolkodtam, hogy szükség van-e papírképekre.
Kérdezem, a mai digitális világban, ahol mindenki fotóz és jobb esetben fényképezővel, rosszabb esetben telefonnal, van-e helye a papírképeknek.
Bevallom, én eddig azért adtam a kezetekbe papír képeket is, hogy lássátok a minőséget. Mert ugye a monitorok nem egyformák, lehet, hogy Te világosabbnak vagy éppen sötétebbnek fogod látni a fotókat. De egyre több olyan megjegyzés hangzik el itt nálam a studiban, hogy papírképet nem kérünk… De, mivel nálam benne van a csomagárban, így ha akartátok, ha nem, kaptatok. De nem szeretném Rátok erőltetni.
Én még mindig az mellett teszem le a voksom, hogy legyenek kézzel fogható fotók. Mire is jó? A nagyik, papik kezébe adni, együtt nézegetni a régebbi képeket egy vasárnap délután, vagy beragasztani egy albumba és elővenni majd 20-30 év múlva. ..
Tudom, vannak már ezek a fotókönyvek. Én is készítettem magamnak belőlük, de már nem csináltatok újakat. Miért nem? Nehéz megfogalmazni. Talán mert nem olyan személyes. Ezt úgy értem, hogy olyan ezeket a könyveket nézegetni, mintha könyvesboltban vásároltam volna. Hiányzik azaz érzés, hogy kinyitom és akár kezembe is vehetek egy-egy fotót belőle. Nálam elég hiányosak a régebbi családi albumok. A gyerekek, akik már nem is annyira gyerekek, ki-ki szedegettek belőle. Gondolom a saját albumukba, mint gyerekkori emlékeket rakosgatták. Nem baj, jó helyre kerültek. De ezt nem tudnák megtenni egy fotókönyvvel vagy esetleg a számítógépre lementett fotókkal.
Persze, tudom, hogy haladni kell a korral és már nem vesznek el a fájlok (áldott légy felhő), de azokat a papírképeket nem hiszem, hogy tudják helyettesíteni. Nem beszélve a nagyításokról, amiket ki szoktunk rakni a falra, szépen bekeretezve. Itt a studiban, egy egész falat foglalnak el az A3-as nagyítások
Viszont azt is látom, hogy sokkal bátrabban és többet fotóztok. Ez jó dolog. Persze itt nem a szelfikre gondolok. 🙂 A nagy számok törvénye szerint, így biztosan lesz pár jól elkapott pillanat vagy jól sikerült beállítás. Legalább ezeket hívassátok elő, higgyétek el, jól lesz később elővenni, vagy a nappalitok falára kitenni.
Persze ez az én szubjektív véleményem.
Kíváncsian várom a hozzászólásaitokat a Facebook oldalamon. Ti hogyan kezelitek a fotóitokat?
Apró betűs rész: Aki megosztja a bejegyzésem a facebook oldalon és még válaszol is hozzászólásban, azok között kisorsolok egy karácsonyi fotózást! De ezt csak halkan súgom meg, mert így tesztelem, hogy hányan jutnak el ide a bejegyzés végére. 🙂 Köszönöm, hogy Te végig olvastad! :)
